< Zsoltárok 66 >
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Aka mawt ham laa neh Tingtoenglung Diklai boeih loh Pathen taengah yuhui uh lah.
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Amah kah thangpomnah ming te tingtoeng uh lamtah amah kah thangpomnah te koehnah khueh pa uh.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Pathen taengah, “Na bibi he a rhih bahoeng om pai. Na sarhi a tak dongah na thunkha rhoek loh nang hmaiah a mai a tumuh.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Diklai boeih loh nang taengah bakop uh tih nang te n'tingtoeng uh. Na ming khaw a tingtoeng uh,” ti uh. (Selah)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Halo uh lamtah Pathen kah bitat he hmu uh lah. Hlang capa rhoek taengkah a bibi te a rhih om pai.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Tuitunli te laiphuei la a poeh sak tih tuiva khaw a kho neh a kat uh dongah BOEIPA ah kohoe sak uh sih.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
A thayung thamal neh kumhal ah a taemrhai tih a mik neh namtom rhoek te a tawt dongah thinthah rhoek te pomsang rhoela pomsang boel saeh. (Selah)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Pilnam rhoek loh mamih kah Pathen he uem uh saeh lamtah amah koehnah ol te ya uh saeh.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Mulhing khui lamkah mamih kah hinglu a hoeptlang dongah mamih kah khokan he paloe sak ham ngaih mahpawh.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Pathen aw kaimih he nan loep nan dak tih cak rhoh bangla kaimih nan rhoh.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Rhalvong khuila kaimih nan khuen tih ka cinghen ah hnorhih nan tloeng.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Kaimih kah lu soah hlanghing na ngol sak tih tui, hmai te ka poeng uh daengah coihdanah la kaimih nan khuen.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Hmueihhlutnah neh na im la ka kun vetih ka olcaeng rhoek te nang taengah kan thuung ni.
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Ka rhal lakliah ka hmui ka lai ang tih ka ka loh a thui vanbangla,
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
hmueihhlutnah ham boiva aka thuem tutal bo-ul te nang taengah kan nawn vetih saelhung kikong rhoek neh ka saii ni. (Selah)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Halo uh lah, Pathen aka rhih rhoek boeih hnatun uh lamtah BOEIPA loh ka hinglu ham a saii te ka thui lah eh.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Amah te ka ka neh ka khue tih ka lai dongah koehnah ka khueh.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Ka lungbuei neh boethae te ka so koinih ka Boeipa loh ya mahpawt.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Tedae ka thangthuinah ol te Pathen loh a hnatung tih a yaak.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Ka thangthuinah neh a sitlohnah kai taeang lamkah aka khoe pawh Pathen amah he a yoethen pai saeh.