Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Managhimo kamo ug usa ka malipayong kagahub ngadto sa Dios, tibook nga yuta:
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Awita ninyo ang himaya sa iyang ngalan: Himoa ninyo nga mahimayaon ang iyang pagdayeg.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Ingna ninyo ang Dios: Pagkamakalilisang ang imong mga buhat! Pinaagi sa kadaku sa imong gahum ang imong mga kaaway managyukbo sa ilang kaugalingon nganha kanimo,
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Ang tibook nga yuta magasimba kanimo, Ug magaawit nganha kanimo; (Sila) magaawit alang sa imong ngalan. (Sehla)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Umari, ug tuman-aw kamo sa mga buhat sa Dios; Siya makalilisang sa iyang mga ginabuhat nganha sa mga anak sa mga tawo.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Ang dagat gihimo niya nga yuta nga mamala; Nanagpanabok (sila) sa suba nga nanagtiniil: Didto nanagkalipay kita diha kaniya.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Siya nagahari pinaagi sa iyang gahum sa walay katapusan; Ang iyang mga mata naniid sa mga nasud: Dili unta magmapahitas-on ang mga masukihon sa ilang kaugalingon. (Selah)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Oh dayega ninyo, mga katawohan, ang atong Dios, Ug himoa nga madungog ang tingog sa pagdayeg kaniya;
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Siya mao ang nagakupot sa kinabuhi sa atong kalag, Ug dili motugot nga ang atong mga tiil matarug.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Kay gisulayan mo kami, Oh Dios: Imo kami nga gisulayan, ingon sa pagsulay ug salapi.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Gisulod mo kami sa pukot; Gibutangan mo ug lulan nga masakit ang among mga hawak.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Ikaw nagtugot sa mga tawo sa pagkabayo sa ibabaw sa among mga ulo; Minglabang kami sa kalayo ug sa tubig; Apan ikaw nagdala kanamo ngadto sa usa ka dapit sa kadagaya.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Mosulod ako sa imong balay uban ang mga halad-nga-sinunog; Magabayad ako kanimo sa akong mga panaad,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Nga gipamulong sa akong mga ngabil, Ug gisulti sa akong baba, sa diha ako sa kalisdanan.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Mga halad-nga-sinunog sa mga pinatambok, igahalad ko kanimo, Nga adunay incienso sa mga lakeng carnero: Magahalad ako ug mga lakeng vaca uban sa mga kanding. (Selah)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Umari, ug patalinghug, ngatanan kamo nga nangahadlok sa Dios, Ug igapahayag ko kaninyo ang gibuhat niya alang sa akong kalag.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Kaniya mitu-aw ako sa akong baba, Ug gidayeg siya sa akong dila.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Kong sa akong kasingkasing nagapalandong ako sa kadautan, Ang Ginoo dili magapatalinghug kanako:
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Apan sa pagkamatuod ang Dios nagpatalinghug; Gidungog niya ang tingog sa akong pag-ampo.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Dalayegon ang Dios, Nga wala magsalikway sa akong pag-ampo, Ni sa iyang mahigugmaong-kalolot gikan kanako.
