Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Alang sa pangulong musikero. Usa ka awit, ang salmo. Paghimo ug malipayong kasaba ngadto sa Dios, tibuok kalibotan;
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Awita ang himaya sa iyang ngalan; himoa nga mahimayaon ang iyang pagdayeg.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Isulti sa Dios, “Pagkamakalilisang sa imong mga buhat! Tungod sa kadako sa imong gahom moyukbo kanimo ang imong mga kaaway.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Ang tibuok kalibotan magsimba kanimo ug mag-awit kanimo; magaawit (sila) sa imong ngalan.” (Selah)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Ngari ug tan-awa ang mga gibuhat sa Dios; kahadlokan siya ug ang iyang mga gibuhat ngadto sa mga anak sa katawhan.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Gipamala niya ang dagat; milatas (sila) sa suba; didto nagmalipayon kita diha kaniya.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Pinaagi sa iyang kusog nagdumala siya hangtod sa kahangtoran; nagtaw-an siya sa kanasoran; ayaw itugot nga magpataas ang mga masupilon sa ilang kaugalingon. (Selah)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Dayega ang Dios, kamong katawhan, ipalanog ang pagdayeg alang kaniya.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Giampingan kita niya taliwala sa mga buhi, ug wala niya gitugot nga madalin-as ang atong mga tiil.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Kay ikaw, O Dios, nagsulay kanamo; gisulayan nimo kami sama sa plata nga giulay.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Gihatod nimo kami sa pukot; gibutang nimo sa among likod ang labihang palas-anon.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Gipayatakan nimo sa mga tawo ang among mga ulo; miagi kami sa kalayo ug sa tubig, apan gidala mo kami sa usa ka hawan nga dapit.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Moadto ako sa imong puluy-anan nga dala ang mga halad nga sinunog; akong tumanon ang akong panumpa
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
nga gisaad sa akong mga ngabil ug ang gisulti sa akong baba sa dihang anaa ako sa kagul-anan.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Maghalad ako kanimo ug sinunog nga tambok nga mga mananap nga adunay humot sa laking karnero; maghalad ako ug mga torong baka ug mga kanding. (Selah)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Ngari ug paminaw, kamong tanan nga may kahadlok sa Dios, ug imantala ko ang gibuhat niya alang sa akong kalag.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Mituaw ako kaniya pinaagi sa akong baba, ug gidayeg siya sa akong dila.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Kung aduna akoy makita nga sala sa akong kasingkasing, ang Ginoo dili maminaw kanako.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Apan ang Dios naminaw gayod; gitagad niya ang tingog sa akong pag-ampo.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Dalayegon ang Dios, nga wala niya pasagdi ang akong pag-ampo o ang iyang pagkamatinud-anon sa kasabotan nganhi kanako.
