Zsoltárok 65
1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
In finem, Psalmus David, Canticum Hieremiæ, et Ezechielis populo transmigrationis, cum inciperent exire. Te decet hymnus Deus in Sion: et tibi reddetur votum in Ierusalem.
2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
Exaudi orationem meam: ad te omnis caro veniet.
3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Verba iniquorum prævaluerunt super nos: et impietatibus nostris tu propitiaberis.
4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Beatus, quem elegisti, et assumpsisti: inhabitabit in atriis tuis. Replebimur in bonis domus tuæ: sanctum est templum tuum,
5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
mirabile in æquitate. Exaudi nos Deus salutaris noster, spes omnium finium terræ, et in mari longe.
6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Præparans montes in virtute tua, accinctus potentia:
7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
qui conturbas profundum maris sonum fluctuum eius. Turbabuntur gentes,
8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
et timebunt qui habitant terminos a signis tuis: exitus matutini et vespere delectabis.
9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Visitasti terram et inebriasti eam: multiplicasti locupletare eam. Flumen Dei repletum est aquis, parasti cibum illorum: quoniam ita est præparatio eius.
10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Rivos eius inebria, multiplica genimina eius: in stillicidiis eius lætabitur germinans.
11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Benedices coronæ anni benignitatis tuæ: et campi tui replebuntur ubertate.
12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
Pinguescent speciosa deserti: et exultatione colles accingentur.
13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
Induti sunt arietes ovium, et valles abundabunt frumento: clamabunt, etenim hymnum dicent.
