Zsoltárok 65
1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
In finem. Psalmus David, canticum Jeremiæ et Ezechielis populo transmigrationis, cum inciperent exire. [Te decet hymnus, Deus, in Sion, et tibi reddetur votum in Jerusalem.
2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
Exaudi orationem meam; ad te omnis caro veniet.
3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Verba iniquorum prævaluerunt super nos, et impietatibus nostris tu propitiaberis.
4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Beatus quem elegisti et assumpsisti: inhabitabit in atriis tuis. Replebimur in bonis domus tuæ; sanctum est templum tuum,
5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
mirabile in æquitate. Exaudi nos, Deus, salutaris noster, spes omnium finium terræ, et in mari longe.
6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Præparans montes in virtute tua, accinctus potentia;
7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
qui conturbas profundum maris, sonum fluctuum ejus. Turbabuntur gentes,
8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
et timebunt qui habitant terminos a signis tuis; exitus matutini et vespere delectabis.
9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Visitasti terram, et inebriasti eam; multiplicasti locupletare eam. Flumen Dei repletum est aquis; parasti cibum illorum: quoniam ita est præparatio ejus.
10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Rivos ejus inebria; multiplica genimina ejus: in stillicidiis ejus lætabitur germinans.
11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Benedices coronæ anni benignitatis tuæ, et campi tui replebuntur ubertate.
12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
Pinguescent speciosa deserti, et exsultatione colles accingentur.
13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
Induti sunt arietes ovium, et valles abundabunt frumento; clamabunt, etenim hymnum dicent.]
