Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

Per il Capo de’ musici. Salmo di Davide. Canto. A te, o Dio, nel raccoglimento, sale la lode in Sion, a te l’omaggio dei voti che si compiono.

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

O tu ch’esaudisci la preghiera, ogni carne verrà a te.

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Le iniquità mi hanno sopraffatto, ma tu farai l’espiazione delle nostre trasgressioni.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Beato colui che tu eleggi e fai accostare a te perché abiti ne’ tuoi cortili! Noi sarem saziati de’ beni della tua casa, della santità del tuo tempio.

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

In modi tremendi tu ci rispondi, nella tua giustizia, o Dio della nostra salvezza, confidanza di tutte le estremità della terra e dei mari lontani.

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

Egli con la sua potenza rende stabili i monti; egli è cinto di forza.

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

Egli acqueta il rumore de’ mari, il rumore de’ loro flutti, e il tumulto de’ popoli.

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

Perciò quelli che abitano alle estremità della terra temono alla vista de’ tuoi prodigi; tu fai giubilare i luoghi ond’escono la mattina e la sera.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Tu visiti la terra e l’adacqui, tu l’arricchisci grandemente. I ruscelli di Dio son pieni d’acqua; tu prepari agli uomini il grano, quando prepari così la terra;

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

tu adacqui largamente i suoi solchi, ne pareggi le zolle, l’ammollisci con le piogge, ne benedici i germogli.

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Tu coroni de’ tuoi beni l’annata, e dove passa il tuo carro stilla il grasso.

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

Esso stilla sui pascoli del deserto, e i colli son cinti di gioia.

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

I pascoli si riveston di greggi, e le valli si copron di frumento; dan voci di allegrezza e cantano.