Zsoltárok 65
1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
Salmo di cantico di Davide, [dato] al Capo de' Musici O DIO, lode ti aspetta in Sion; E [quivi] ti saran pagati i voti.
2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
[O tu] ch'esaudisci i preghi, Ogni carne verrà a te.
3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Cose inique mi avevano sopraffatto; Ma tu purghi le nostre trasgressioni.
4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Beato colui che tu avrai eletto, ed avrai fatto accostare [a te]. [Acciocchè] abiti ne' tuoi cortili! Noi saremo saziati de' beni della tua Casa, Delle cose sante del tuo Tempio.
5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
O Dio della nostra salute, Confidanza di tutte le estremità le più lontane della terra e del mare, Rispondici, per la [tua] giustizia, [in] maniere tremende.
6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Esso, colla sua potenza, ferma i monti; Egli è cinto di forza.
7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
Egli acqueta il romor de' mari, lo strepito delle sue onde, E il tumulto de' popoli.
8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
Onde quelli che abitano nella estremità [della terra] temono de' tuoi miracoli: Tu fai giubilare i luoghi, onde esce la mattina e la sera.
9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Tu visiti la terra, e l'abbeveri; Tu l'arricchisci grandemente; I ruscelli di Dio [son] pieni d'acqua; Tu apparecchi agli uomini il lor frumento, dopo che tu l'hai così preparata.
10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Tu adacqui le sue porche; tu pareggi i suoi solchi; Tu la stempri colle stille della tua pioggia; tu benedici i suoi germogli;
11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Tu coroni de' tuoi beni l'annata; E le tue orbite stillano grasso.
12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
Le mandrie del deserto stillano; E i colli son cinti di gioia.
13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
Le pianure son rivestite di gregge, E le valli coperte di biade; Dànno voci di allegrezza, ed anche cantano.
