Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

Dem Vorsänger. Ein Psalm Davids; ein Lied. Du bist es, o Gott, dem Lobgesang gebührt zu Zion, und dem man Gelübde bezahlen soll!

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

Du erhörst Gebet, darum kommt alles Fleisch zu dir!

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Die Summe der Missetaten ist mir zu schwer geworden; du sühnst unsre Übertretungen.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Wohl dem, den du erwählst und zu dir nahen lässest, daß er wohne in deinen Vorhöfen! Laß uns satt werden von den Gütern deines Hauses, deines heiligen Tempels!

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

Du antwortest uns wunderbar in Gerechtigkeit, du Gott unsres Heils, du Zuversicht aller Enden der Erde und der fernsten Meere;

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

der die Berge gründet in seiner Kraft, der mit Macht umgürtet ist;

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

welcher stillt das Brausen des Meeres, das Brausen seiner Wellen und das Toben der Völker,

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

daß die, welche an den Enden wohnen, vor deinen Zeichen sich fürchten; die äußersten Länder gegen Morgen und Abend machst du jubeln.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Du suchst das Land heim und wässerst es und machst es sehr reich; Gottes Brunnen hat Wassers die Fülle. Du bereitest ihr Korn, denn also bereitest du [das Land] zu;

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

du tränkst seine Furchen, feuchtest seine Schollen; mit Regenschauern machst du es weich und segnest sein Gewächs.

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Du krönst das Jahr mit deinem Gut, und deine Fußstapfen triefen von Fett.

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

Es triefen die Oasen der Wüste, und mit Jubel gürten sich die Hügel.

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

Wie sich die Weiden mit Schafen kleiden, so bedecken sich die Täler mit Korn, daß man jauchzt und singt.