Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

Auf den Siegesspender, ein Lied, von David, ein Gesang. Als Lobgesang gebührt Dir Schweigen, Gott; in Sion will man Dir Gelübde lösen.

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

Erhörer des Gebets! Wenn alles Fleisches Missetat auch vor Dich käme,

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

an Zahl noch mehr als unsere eigenen Vergehen, Du bist es, der sie tilgen kann.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Heil dem, den Du erwählest und berufst, daß er in Deinen Höfen weile! Wir möchten uns am Segen Deines Hauses, an Deines Tempels Weihe laben.

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

Du mögest uns auf wirklich wunderbare Art erhören, Du unseres Heiles Gott, Du Hoffnung aller fernsten Erd- und Meeresgrenzen,

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

der Du die Berge unermüdlich fruchtbar machst, mit Kraft gegürtet,

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

der Du der Meere Brausen stillst, das laute Toben ihrer Wogen, das Ungestüm der Völker.

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

Die an den Enden wohnen, vor Deinen Zeichen werden sie sich fürchten, wenn Du das Morgen- und das Abendland aufjubeln machst.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Wenn Du die Erde heimsuchst, mögst Du sie bewässern und segnen reich mit einem Gottesbach voll Wasser und so ihr Korn bereiten, wenn Du sie so bestellst!

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

Befeuchte ihre Furchen, ebne ihre Schollen, und Regengüsse mögen sie erweichen!

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Du aber segne ihr Gewächs! Mögst Du das Jahr mit Deinem Segen krönen, daß Deine Pfade triefen von dem Überfluß!

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

Auf daß der Steppe Auen triefen, die Hügel sich mit Jubel gürten,

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

die Fluren sich in Früchte kleidenund Täler sich in Korn einholenund jauchzend um die Wette singen!