Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

Dem Sangmeister, ein Psalm Davids. Ein Lied.

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

Dir gebührt, Elohim, in Zion ein Lobgesang, / Dir soll man Gelübde bezahlen.

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Du erhörest Gebete; / Drum kommen alle Menschen zu dir.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Sind meine Sünden mir unerträglich — / Du wirst unsre Frevel vergeben.

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

Heil dem, den du erwählst und nahen lässest, / Daß er weile in deinen Höfen! / Laß uns deines Hauses Segen genießen, / Deines heiligen Tempels Segen!

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

In Huld erhörst du uns furchtbar, Gott unsers Heils. / Dir vertraun alle Enden der Erde und fernen Meere.

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

Er festigt die Berge durch seine Kraft, / Er ist umgürtet mit Stärke.

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

Er stillet das Brausen des Meeres, seiner Wellen Gedröhn / Und das Tosen der Völker.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Drum zittern die fernsten Erdbewohner vor deinen Zeichen. / Ost und West erfüllst du mit Jubel.

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

Du hast des Landes gedacht, ihm Fülle verliehn, / Es mit Reichtum begabt. / Der Bach Elohims war mit Wasser gefüllt. / Du hast den Menschen Getreide geschenkt, / Hast das Land so fruchtbar gemacht.

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Des Erdreichs Furchen hast du getränkt, seine Schollen erweicht, / Es durch Regen gelockert / Und sein Gewächs gesegnet.

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

Du hast das Jahr deiner Güte gekrönt, / Und deine Geleise triefen von Fett.

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

Es triefen die Auen der Steppe, / Mit Jubel die Hügel sich gürten. Es sind die Fluren mit Herden bedeckt, / Die Täler mit Korn gehüllt — / Alles jauchzet und singt!