Zsoltárok 65
1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
Psaume de David, [qui est] un Cantique, [donné] au maître chantre. Ô Dieu! la louange t'[attend] dans le silence en Sion, et le vœu te sera rendu.
2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
Tu y entends les requêtes, toute créature viendra jusqu'à toi.
3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Les iniquités avaient prévalu sur moi, [mais] tu feras l'expiation de nos transgressions.
4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Ô que bienheureux est celui que tu auras choisi et que tu auras fait approcher, afin qu'il habite dans tes parvis! Nous serons rassasiés des biens de ta maison, des biens du saint lieu de ton palais.
5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
Ô Dieu de notre délivrance, tu nous répondras par des choses terribles, [faites] avec justice, toi qui es l'assurance de tous les bouts de la terre, et des plus éloignés de la mer.
6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Il tient fermes les montagnes par sa force, [et] il est ceint de puissance.
7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
Il apaise le bruit de la mer, le bruit de ses ondes, et l'émotion des peuples.
8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
Et ceux qui habitent aux bouts de la terre ont peur de tes prodiges; tu réjouis l'Orient et l'Occident.
9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Tu visites la terre, [et] après que tu l'as rendue altérée, tu l'enrichis amplement; le ruisseau de Dieu est plein d'eau; tu prépares leurs blés, après que tu l'as ainsi disposée.
10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Tu arroses ses sillons, et tu aplanis ses rayons; tu l'amollis par la pluie menue, et tu bénis son germe.
11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Tu couronnes l'année de tes biens, et tes ornières font couler la graisse.
12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
Elles la font couler sur les loges du désert, et les côteaux sont ceints de joie.
13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
Les campagnes sont revêtues de troupeaux, et les vallées sont couvertes de froment; elles en triomphent, et elles en chantent.
