Zsoltárok 65
1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
Au chef des chantres. Psaume de David. Cantique. Avec confiance, ô Dieu! On te louera dans Sion, Et l’on accomplira les vœux qu’on t’a faits.
2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
O toi, qui écoutes la prière! Tous les hommes viendront à toi.
3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Les iniquités m’accablent: Tu pardonneras nos transgressions.
4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Heureux celui que tu choisis et que tu admets en ta présence, Pour qu’il habite dans tes parvis! Nous nous rassasierons du bonheur de ta maison, De la sainteté de ton temple.
5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
Dans ta bonté, tu nous exauces par des prodiges, Dieu de notre salut, Espoir de toutes les extrémités lointaines de la terre et de la mer!
6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Il affermit les montagnes par sa force, Il est ceint de puissance;
7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
Il apaise le mugissement des mers, le mugissement de leurs flots, Et le tumulte des peuples.
8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
Ceux qui habitent aux extrémités du monde s’effraient de tes prodiges; Tu remplis d’allégresse l’orient et l’occident.
9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Tu visites la terre et tu lui donnes l’abondance, Tu la combles de richesses; Le ruisseau de Dieu est plein d’eau; Tu prépares le blé, quand tu la fertilises ainsi.
10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
En arrosant ses sillons, en aplanissant ses mottes, Tu la détrempes par des pluies, tu bénis son germe.
11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Tu couronnes l’année de tes biens, Et tes pas versent l’abondance;
12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
Les plaines du désert sont abreuvées, Et les collines sont ceintes d’allégresse;
13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
Les pâturages se couvrent de brebis, Et les vallées se revêtent de froment. Les cris de joie et les chants retentissent.
