Zsoltárok 65
1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
To the chief Musician, A Psalm and Song of David. Praise waiteth for thee, O God, in Zion: and to thee shall the vow be performed.
2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
O thou that hearest prayer, to thee shall all flesh come.
3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Iniquities prevail against me: as for our transgressions, thou shalt purge them away.
4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Blessed is the man whom thou choosest, and causest to approach to thee, that he may dwell in thy courts: we shall be satisfied with the goodness of thy house, even of thy holy temple.
5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
By terrible things in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation; who art the confidence of all the ends of the earth, and of them that are afar off upon the sea:
6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Who by his strength setteth fast the mountains; being girded with power:
7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
Who stilleth the noise of the seas, the noise of their waves, and the tumult of the people.
8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
They also that dwell in the uttermost parts are afraid at thy signs: thou makest the outgoings of the morning and evening to rejoice.
9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Thou visitest the earth, and waterest it: thou greatly enrichest it with the river of God, which is full of water: thou preparest them grain, when thou hast so provided for it.
10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Thou waterest the ridges of it abundantly: thou settlest its furrows: thou makest it soft with showers: thou blessest its growth.
11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Thou crownest the year with thy goodness; and thy paths drop fatness.
12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
They drop upon the pastures of the wilderness: and the little hills rejoice on every side.
13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
The pastures are clothed with flocks; the valleys also are covered over with grain; they shout for joy, they also sing.
