Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

(Til sangmesteren. En salme af David. En sang.) Lovsang tilkommer dig på Zion, o Gud, dig indfrier man Løfter, du, som hører Bønner;

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

alt Kød kommer til dig, når Brøden tynger.

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Vore Overtrædelser blev os for svare, du tilgiver dem.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Salig den, du udvælger, lader bo i dine Forgårde! Vi mættes af dit Huses Rigdom, dit Tempels Hellighed.

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

Du svarer os underfuldt i Retfærd, vor Frelses Gud, du Tilflugt for den vide Jord, for fjerne Strande,

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

du, som grundfæster Bjerge med Vælde, omgjorde med Kraft,

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

du, som dæmper Havenes Brusen, deres Bølgers Brusen og Folkefærds Larm,

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

så Folk ved Verdens Ende gruer for dine Tegn; hvor Morgen og Aften oprinder, bringer du Jubel.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Du så til Landet, vanded det, gjorde det såre rigt, Guds Bæk er fuld af Vand, du bereder dets Korn,

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

du vander dets Furer, jævner knoldene, bløder det med Regn, velsigner dets Sæd.

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Med din Herlighed kroner du Året, dine Vognspor flyder af Fedme;

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

de øde Græsgange flyder, med Jubel omgjordes Højene;

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

Engene klædes med Får, Dalene hylles i Korn, i Jubel bryder de ud og synger!