Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

Til songmeisteren; ein salme av David. Gud, høyr mi røyst når eg klagar, vara mitt liv frå fiende-skræmsla!

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

Gøym meg for løyndelaget av dei vonde, for den bråkande hop av illgjerningsmenner,

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

som kvesser si tunga som eit sverd, siktar med si pil, det beiske ord,

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

og vil skjota ned den uskuldige i løynd; brått skyt dei honom og ræddast ikkje.

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

Dei styrkjer seg i si vonde råd, dei fortel at dei vil leggja løynde snaror, dei segjer: «Kven ser deim?»

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

Dei tenkjer upp ugjerningar: «Me er ferdige, tanken er tenkt» - og det indste i mannen og hjarta er djupt.

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

Då skyt Gud deim, pili kjem brått og sårar deim.

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

Dei stupar ned, deira tunge kjem yver deim, alle som ser på deim, rister på hovudet.

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

Og alle menneskje ræddast og forkynner Guds gjerning, og hans verk skynar dei.

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

Den rettferdige gleder seg i Herren og flyr til honom, og alle ærlege av hjarta prise seg sæle.