Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

in finem psalmus David exaudi Deus orationem meam cum deprecor a timore inimici eripe animam meam

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

protexisti me a conventu malignantium a multitudine operantium iniquitatem

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

quia exacuerunt ut gladium linguas suas intenderunt arcum rem amaram

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

ut sagittent in occultis inmaculatum

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

subito sagittabunt eum et non timebunt firmaverunt sibi sermonem nequam narraverunt ut absconderent laqueos dixerunt quis videbit eos

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

scrutati sunt iniquitates defecerunt scrutantes scrutinio accedet homo et cor altum

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

et exaltabitur Deus sagittae parvulorum factae sunt plagae eorum

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

et infirmatae sunt contra eos linguae eorum conturbati sunt omnes qui videbant eos

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

et timuit omnis homo et adnuntiaverunt opera Dei et facta eius intellexerunt

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

laetabitur iustus in Domino et sperabit in eo et laudabuntur omnes recti corde