< Zsoltárok 64 >
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
Psalmus David, in finem. Exaudi Deus orationem meam cum deprecor: a timore inimici eripe animam meam.
2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
Protexisti me a conventu malignantium: a multitudine operantium iniquitatem.
3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
Quia exacuerunt ut gladium linguas suas: intenderunt arcum rem amaram,
4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
ut sagittent in occultis immaculatum.
5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
Subito sagittabunt eum, et non timebunt: firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos: dixerunt: Quis videbit eos?
6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
Scrutati sunt iniquitates: defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum:
7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
et exaltabitur Deus. Sagittae parvulorum factae sunt plagae eorum:
8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
et infirmatae sunt contra eos linguae eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos:
9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
et timuit omnis homo. Et annunciaverunt opera Dei: et facta eius intellexerunt.
10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
Laetabitur iustus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.