Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

Dem Sangmeister. Ein Psalm Davids. Höre meine Stimme, Gott, in meiner Klage, bewahre mein Leben vor des Feindes Schauer.

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

Verbirg mich vor der Bösen Rotte, vor dem Gedränge derer, die Unrecht tun;

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

Die ihre Zunge schärfen wie ein Schwert, die mit ihren Pfeilen zielen, mit bitterem Wort.

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

Die im Verborgenen schießen auf den Untadeligen; plötzlich schießen sie und fürchten sich nicht.

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

Sie machen fest für sich die böse Sache, erzählen, wie sie hehlings Fallstricke legen; sie sagen: Wer sieht sie?

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

Sie erforschen Verkehrtes: Wir sind fertig, der Plan ist wohl überlegt; und das Innere des Mannes und das Herz sind tief.

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

Aber Gott schießt sie mit einem Pfeil; plötzlich kommen ihre Schläge.

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

Und sie machen, daß sie straucheln; ihre Zunge ist wider sie; sie entfliehen, ein jeder, der sie sieht.

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

Und alle Menschen fürchten sich und sagen an Gottes Werk und verstehen, was Er getan hat.

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

Der Gerechte ist fröhlich in Jehovah und verläßt sich auf Ihn, und es rühmen sich alle, die geraden Herzens sind.