Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

Dem Sangmeister. Ein Psalm Davids.

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

Hör, Elohim, mein klagendes Rufen, / Vor dem schrecklichen Feinde bewahre mein Leben!

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

Schütze mich vor der Frevler Rotte, / Vor dem lärmenden Haufen der Übeltäter!

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

Sie schärfen ihre Zunge wie Schwerter, / Spannen als Pfeile verwundende Reden.

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

Sie schießen heimlich den Frommen, / Treffen ihn plötzlich ohne Scheu.

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

Sie nehmen sich fest das Böse vor; / Sie beschließen, Schlingen zu legen, / Und fragen: "Wer wird sie sehn?"

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

Sie erdenken Frevel: "Wir haben's vollendet, der Plan ist ersonnen!" / Eines jeden Herz ist ein Abgrund.

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

Aber da trifft sie Gott mit dem Pfeil: / Plötzlich sind ihre Wunden da!

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

Ihre eigne Zunge bringt sie zu Fall. / Die auf sie sehen, schütteln den Kopf.

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

Da fürchten sich alle, / Verkünden das Tun Elohims / Und betrachten sein Werk. Der Gerechte freut sich in Jahwe und fliehet zu ihm. / Sein rühmen sich alle redlichen Herzen.