Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

To the Overseer. — A Psalm of David. Hear, O God, my voice, in my (meditation) From the fear of an enemy Thou keepest my life,

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

Hidest me from the secret counsel of evil doers, From the tumult of workers of iniquity.

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

Who sharpened as a sword their tongue, They directed their arrow — a bitter word.

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

To shoot in secret places the perfect, Suddenly they shoot him, and fear not.

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

They strengthen for themselves an evil thing, They recount of the hiding of snares, They have said, 'Who doth look at it?'

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

They search out perverse things, 'We perfected a searching search,' And the inward part of man, and the heart [are] deep.

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

And God doth shoot them [with] an arrow, Sudden have been their wounds,

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

And they cause him to stumble, Against them [is] their own tongue, Every looker on them fleeth away.

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

And all men fear, and declare the work of God, And His deed they have considered wisely.

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

The righteous doth rejoice in Jehovah, And hath trusted in Him, And boast themselves do all the upright of heart!