Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

To the Chief Musician. A Melody of David. Hear, O God, my voice when I complain, From dread peril by the foe, wilt thou guard my life.

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

Wilt thou hide me, From the conclave of evil-doers, From the crowd of workers of iniquity.

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

Who have sharpened, like a sword, their tongue, Have made ready their arrow—a bitter word;

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

To shoot, in secret places, at the blameless one, Suddenly they shoot at him, and fear not.

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

They strengthen for them a wicked word, They talk of hiding snares, They have said, Who can see them?

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

They devise perverse things, They have completed the device well devised, Both the intent of each one, and the mind, are unsearchable.

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

Once let God have shot at them an arrow, Suddenly have appeared their own wounds!

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

When they were to have ruined another, their tongue smote themselves, All who observe them take flight.

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

Therefore have all men feared, —And have told the doing of God, And, his work, have considered.

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

The righteous man shall rejoice in Yahweh, and seek refuge in him, Then shall glory—all who are upright in heart.