Zsoltárok 64

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

Zborovođi. Psalam. Davidov. Poslušaj, Bože, moje žalbe glas; od strašna dušmanina život mi čuvaj!

2 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

Štiti me od mnoštva opakih, sakrij od bjesnila zlotvora

3 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

koji bruse jezike k'o mačeve, otrovne riječi izbacuju kao strijele,

4 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

da iz potaje rane nedužna, da ga rane iznenada ne bojeć' se ničega.

5 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

Spremni su na djelo pakosno, snuju kako će kradom zamke staviti i govore: “Tko će nas vidjeti?”

6 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

Snuju zlodjela, smišljene osnove kriju: pamet i srce čovječje bezdan su duboki.

7 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

No Bog ih ranjava strijelom, odjednom ih rane prekriju.

8 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

Vlastiti jezik propast im donosi, kimaju glavom oni što ih vide:

9 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

svi se boje, Božje djelo slave i misle o onom što on učini.

10 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

Pravednik se raduje u Jahvi, njemu se utječe, i kliču svim srcem čestiti.