< Zsoltárok 63 >
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Псалом Давидів, коли він був у пустелі Юдейській. Боже, Ти – мій Бог, Тебе я пристрасно шукаю. Душа моя спрагла Тебе, тіло моє тужить за Тобою у землі висохлій і виснаженій, де немає води.
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Так я споглядав Тебе у святилищі, щоб побачити могутність Твою і славу.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Бо милість Твоя краща від [самого] життя, [тому] вуста мої хвалитимуть Тебе.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Я благословлятиму Тебе, поки житиму, в ім’я Твоє піднесу мої руки.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Неначе лоєм і олією, насичується душа моя, і вуста мої радісно прославляють Тебе,
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
коли я згадую Тебе на моєму ложі, у нічні години роздумую про Тебе.
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Бо Ти був мені допомогою, і в тіні Твоїх крил я радітиму.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Прилинула до Тебе душа моя, правиця ж Твоя підтримує мене.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
А ті, хто прагне загибелі для душі моєї, нехай зійдуть у глибини землі.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Нехай віддані мечу, вони стануть здобиччю лисиць.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Цар же нехай радіє Богом, нехай прославляють Його всі, хто Ним присягає, та замовкнуть вуста тих, хто промовляє неправду.