< Zsoltárok 63 >
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Oh Dios, tú eres mi Dios; de madrugada te buscaré: mi alma está seca por necesidad de ti, mi carne se desperdicia con deseo por ti, como una tierra seca y ardiente donde no hay agua;
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Para ver tu poder y tu gloria, como te he visto en el lugar santo.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Porque tu misericordia es mejor que la vida, mis labios te darán alabanza.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Así que continuaré bendiciéndote toda mi vida, levantando mis manos en tu nombre.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Mi alma será consolada, como con buena comida; y mi boca te dará alabanza con canciones de alegría;
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Cuando el recuerdo de ti viene a mí en mi cama, y cuando pienso en ti por la noche.
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Porque has sido mi ayuda, tendré gozo a la sombra de tus alas.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Mi alma se mantiene siempre cerca de ti: tu diestra es mi apoyo.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Pero aquellos cuyo deseo es la destrucción de mi alma bajará a las partes más bajas de la tierra.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Serán cortados por la espada; serán alimento para zorros.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Pero el rey tendrá gozo en Dios; todos los que juran por él tendrán motivos de orgullo; pero la boca falsa se detendrá.