Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Oh Bog, ti si moj Bog, zgodaj te bom iskal. Mojo dušo žeja po tebi, moje meso hrepeni po tebi v suhi in žejni deželi, kjer ni vode,

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

da bi videl tvojo oblast in tvojo slavo, tako kot sem te videl v svetišču.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Ker je tvoja ljubeča skrbnost boljša kot življenje, te bodo moje ustnice hvalile.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Tako te bom blagoslavljal, medtem ko živim, svoje roke bom vzdigoval v tvojem imenu.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Moja duša bo nasičena kakor z mozgom in tolščo in moja usta te bodo hvalila z radostnimi ustnicami,

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

ko se te spominjam na svoji postelji in o tebi premišljujem v nočnih stražah.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Ker si bil ti moja pomoč, zato se bom veselil v senci tvojih peruti.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Moja duša trdno sledi tebi; tvoja desnica me podpira.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Toda tisti, ki iščejo mojo dušo, da bi jo uničili, bodo šli v globočine zemlje.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Padli bodo pod mečem; delež bodo za lisice.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Toda kralj se bo veselil v Bogu, vsak, kdor prisega z njim, bo v tem užival, toda usta teh, ki govorijo laži, bodo zamašena.