Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Bože! ti si Bog moj, k tebi ranim, žedna je tebe duša moja, za tobom èezne tijelo moje u zemlji suhoj, žednoj i bezvodnoj.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Tako bih te ugledao u svetinji, da bih vidio silu tvoju i slavu tvoju.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Jer je dobrota tvoja bolja od života. Usta bi moja hvalila tebe;

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Tako bih te blagosiljao za života svoga, u ime tvoje podigao bih ruke svoje.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Kao salom i uljem nasitila bi se duša moja, i radosnijem glasom hvalila bi te usta moja.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Kad te se sjeæam na postelji, sve noæne straže razmišljam o tebi.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Jer si ti pomoæ moja, i u sjenu krila tvojih veselim se.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Duša se moja prilijepila za tebe, desnica tvoja drži me.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Koji traže pogibao duši mojoj, oni æe otiæi pod zemlju.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Izginuæe od maèa, i dopašæe lisicama.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

A car æe se veseliti o Bogu, hvaliæe se svaki koji se kune njim, kad se zatisnu usta onima koji govore laž.