Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.