Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Ein salme av David, då han var i Juda øydemark. Gud, du er min Gud, eg søkjer deg tidleg; mi sjæl tyrster etter deg, mitt kjøt lengtar etter deg i eit turt land som ligg i vanmagt utan vatn.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Soleis hev eg set etter deg i heilagdomen til å sjå di kraft og di æra.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

For di miskunn er betre enn livet, mine lippor skal prisa deg.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Soleis vil eg lova deg so lenge eg liver, i ditt namn vil eg lyfta upp mine hender.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Som av merg og feitt skal mi sjæl verta mett, og med lovsyngjande lippor skal min munn prisa deg.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Når eg kjem deg i hug på mitt lægje, tenkjer eg på deg i nattevakterne.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

For du hev vore hjelp for meg, i skuggen av dine vengjer kann eg fegnast.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Mi sjæl heng fast ved deg; di høgre hand held meg uppe.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Men dei som stend meg etter livet og vil tyna det, dei skal koma til dei nedste djup i jordi.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Dei skal verta yvergjevne til sverdmagt, verta til ran for revar.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Men kongen skal gleda seg i Gud; kvar den som sver ved honom, skal prisa seg sæl, for ljugararne skal verta målbundne.