Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

En salme av David, da han var i Juda ørken. Gud! Du er min Gud, jeg søker dig årle; min sjel tørster efter dig, mitt kjød lenges efter dig i et tørt og vansmektende land, hvor det ikke er vann.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Således har jeg skuet dig i helligdommen, idet jeg så din makt og din herlighet.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

For din miskunnhet er bedre enn livet; mine leber priser dig.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Således vil jeg love dig mitt liv igjennem; i ditt navn vil jeg opløfte mine hender.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Min sjel skal bli mettet som av marg og fett, og med jublende leber skal min munn lovprise dig.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Når jeg kommer dig i hu på mitt leie, tenker jeg på dig gjennem nattevaktene.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

For du har vært min hjelp, og under dine vingers skygge jubler jeg.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Min sjel henger ved dig; din høire hånd holder mig oppe.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Og de som står mig efter livet for å ødelegge det, de skal komme til jordens nederste dyp.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

De skal gis sverdet i vold, bli til rov for rever.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Og kongen skal glede sig i Gud; hver den som sverger ved ham, skal prise sig lykkelig, for løgneres munn skal tilstoppes.