Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Nkulunkulu, unguNkulunkulu wami, ngizakudinga ngovivi; umphefumulo wami womela wena; inyama yami iyakulangatha, elizweni elomileyo leligagadekileyo, elingelamanzi.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Njengoba ngikubonile endaweni engcwele, ngibone amandla akho lobukhosi bakho.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Ngoba uthandolomusa wakho lungcono kulempilo; indebe zami zizakudumisa.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Ngokunjalo ngizakubonga ngisaphila, ngiphakamise izandla zami ebizweni lakho.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Umphefumulo wami uzasutha kungathi ngomnkantsho lamahwahwa, lomlomo wami uzadumisa ngezindebe ezithabisayo.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Lapho ngikukhumbula embhedeni wami, emilindweni yebusuku ngizindla ngawe.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Ngoba ubulusizo lwami, ngakho emthunzini wempiko zakho ngizahlabela ngithokoze.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Umphefumulo wami unamathele ekukulandeleni, isandla sakho sokunene siyangisekela.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Kodwa abadinga umphefumulo wami ukuwuchitha bazakuya ezindaweni zomhlaba eziphansi.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Bazanikelwa emandleni enkemba, babe yisabelo samakhanka.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Kodwa inkosi izathokoza kuNkulunkulu; wonke ofunga ngaye uzazincoma; kodwa umlomo wabaqamba amanga uzavalwa.