Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Ry Andrianañahare, Ihe ro Andrianañahareko; hitsoek’ azo iraho; miheahea azo ty fiaiko, misalala azo ty sandriko hoe an-tane kànkañe vozake tsy aman-drano,

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Ho treako amy miavakey ao irehe, hahaisake ty haozara’o naho ty enge’o.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Toe soa te amo haveloñeo ty fiferenaiña’o, hisabo Azo o soñikoo.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Hañandriañe Azo t’ie mbe veloñe; i tahina’oy ty hañonjonako tañañe.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Anjañe ty fiaiko hoe aman-tso-kena naho solike, vaho mandrenge Azo an-tsoñy mifale ty vavako,

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

ie mahatiahy Azo am-pandreañe ao, naho mitsakore Azo am-pijilovan-kaleñe.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Ihe ro mpañolotse ahiko, naho an-kalon’ela’o ao ty hirebehako.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Mipitek’ ama’o ty fiaiko; manohañe ahy ty fità’o havana.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Fe hajoroboñe an-tsikeokeok’ao ze mipay handrotsake ty fiaiko;

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Havariñe an-kaozara’ i fibaray iereo ho tsindrohe’ ty farasy.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Andriañahare ty irebeha’ i Mpanjakay, mirañorañoa ze hene mifanta ama’e; fe hampidiñeñe ty faliem-pandañitse.