Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

psalmus David cum esset in deserto Iudaeae Deus Deus meus ad te de luce vigilo sitivit in te anima mea quam multipliciter tibi caro mea

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

in terra deserta et invia et inaquosa sic in sancto apparui tibi ut viderem virtutem tuam et gloriam tuam

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

quoniam melior est misericordia tua super vitas labia mea laudabunt te

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

sic benedicam te in vita mea in nomine tuo levabo manus meas

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

sicut adipe et pinguidine repleatur anima mea et labia exultationis laudabit os meum

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

si memor fui tui super stratum meum in matutinis meditabar in te

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

quia fuisti adiutor meus et in velamento alarum tuarum exultabo

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

adhesit anima mea post te me suscepit dextera tua

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

ipsi vero in vanum quaesierunt animam meam introibunt in inferiora terrae

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

tradentur in manus gladii partes vulpium erunt

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

rex vero laetabitur in Deo laudabitur omnis qui iurat in eo quia obstructum est os loquentium iniqua