Zsoltárok 63
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Salmo di Davide: quand’era nel deserto di Giuda. O Dio, tu sei l’Iddio mio, io ti cerco dall’alba; l’anima mia è assetata di te, la mia carne ti brama in una terra arida, che langue, senz’acqua.
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Così t’ho io mirato nel santuario per veder la tua forza e la tua gloria.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Poiché la tua benignità val meglio della vita; le mie labbra ti loderanno.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Così ti benedirò finché io viva, e alzerò le mani invocando il tuo nome.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
L’anima mia sarà saziata come di midollo e di grasso, e la mia bocca ti loderà con labbra giubilanti.
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Quand’io mi ricordo di te sul mio letto, medito di te nelle veglie della notte.
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Poiché tu sei stato il mio aiuto, ed io giubilo all’ombra delle tue ali.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
L’anima mia s’attacca a te per seguirti; la tua destra mi sostiene.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Ma costoro che cercano la rovina dell’anima mia, entreranno nelle parti più basse della terra.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Saran dati in balìa della spada, saranno la preda degli sciacalli.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Ma il re si rallegrerà in Dio; chiunque giura per lui si glorierà, perché la bocca di quelli che dicon menzogne sarà turata.
