Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.