< Zsoltárok 63 >

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Ein Lied, von David, als er in der Wüste Juda war. Dich such ich, Gott, mein Gott; nach Dir lechzt meine Seele; nach Dir sehnt sich mein Fleisch. Wie in dem dürren, trocknen, wasserlosen Lande,
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
so schau ich aus nach Dir, um Deine Pracht zu sehen und Deine Majestät im Heiligtum.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Denn köstlicher ist Deine Huld als Leben. Dich preisen meine Lippen.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
So preise ich Dich lebenslang; in Deinem Namen will ich regen meine Hände.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Gleichwie von Fett und Öl wird meine Seele satt; mit Jubellippen singt mein Mund,
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
wenn ich auf meinem Lager Dein gedenke, in mitternächtiger Stunde sinne über Dich,
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Du möchtest Schutz mir sein, daß ich im Schatten Deiner Flügel jauchze.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
An Dir hängt meine Seele; ich klammere mich an Deine Rechte.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Die meine Seele gerne in der Wüste wüßten, sie mögen in der Erde Tiefe fahren!
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Die sie dem Untergange überliefern wollen, die mögen der Schakale Beute werden!
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Der König aber freue sich in Gott, und wer ihm Treue schwört, der jauchze! Der Lügner Mund wird zugestopft.

< Zsoltárok 63 >