< Zsoltárok 63 >
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Psaume de David lorsqu’il était dans le désert de l’Idumée. Dieu, mon Dieu, je veille et j’aspire vers vous dès la lumière.
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Dans une terre déserte et sans chemin, et sans eau, je me suis présenté devant vous, comme dans le sanctuaire, afin de voir votre vertu et votre gloire.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Parce que votre miséricorde est meilleure que la vie; mes lèvres vous loueront.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Ainsi je vous bénirai pendant ma vie: et en votre nom je lèverai mes mains.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Que mon âme soit remplie comme d’une graisse abondante; et avec des lèvres d’exultation, ma bouche vous louera.
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Si je me suis souvenu de vous sur ma couche; je méditerai les matins sur vous,
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Parce que vous avez été mon aide. Et à couvert sous vos ailes, je serai transporté de joie.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Mon âme s’est attachée à vous; votre droite m’a soutenu.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Pour eux, en vain ils ont cherché mon âme; ils entreront dans les parties inférieures de la terre.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Ils seront livrés aux mains du glaive, ils seront la part des renards.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Mais le roi se réjouira en Dieu; on louera tous ceux qui jureront par lui; parce qu’a été fermée la bouche de ceux qui disaient des choses iniques.