Zsoltárok 63
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Daavidin virsi, kun hän oli Juudan erämaassa. Jumala, sinä olet minun Jumalani, sinua minä etsin varhain; sinua minun sieluni janoaa, sinua halajaa minun ruumiini kuivassa ja nääntyvässä, vedettömässä maassa.
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Niin minä katselin sinua pyhäkössä, nähdäkseni sinun voimasi ja kunniasi.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Sillä sinun armosi on parempi kuin elämä, minun huuleni ylistäkööt sinua.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Niin minä kiitän sinua elinaikani, nostan käteni sinun nimeesi.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Minun sieluni ravitaan niinkuin lihavuudella ja rasvalla, ja minun suuni ylistää sinua riemuitsevilla huulilla,
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
kun minä vuoteessani sinua muistan ja ajattelen sinua yön vartiohetkinä.
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Sillä sinä olet minun apuni, ja sinun siipiesi suojassa minä riemuitsen.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Minun sieluni riippuu sinussa kiinni, sinun oikea kätesi tukee minua.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Mutta he etsivät minun henkeäni omaksi turmiokseen, he menevät maan syvyyksiin.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Heidät annetaan miekalle alttiiksi, he joutuvat aavikkosutten osaksi.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Mutta kuningas on iloitseva Jumalassa; hän on jokaisen kerskaus, joka hänen kauttansa vannoo. Sillä valhettelijain suu tukitaan.
