< Zsoltárok 63 >
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
A psalm of David when he was in the desert of Edom. O God, my God, to thee do I watch at break of day. For thee my soul hath thirsted; for thee my flesh, O how many ways!
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
In a desert land, and where there is no way, and no water: so in the sanctuary have I come before thee, to see thy power and thy glory.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
For thy mercy is better than lives: thee my lips shall praise.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Thus will I bless thee all my life long: and in thy name I will lift up my hands.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Let my soul be filled as with marrow and fatness: and my mouth shall praise thee with joyful lips.
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
If I have remembered thee upon my bed, I will meditate on thee in the morning:
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Because thou hast been my helper. And I will rejoice under the covert of thy wings:
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
My soul hath stuck close to thee: thy right hand hath received me.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
But they have sought my soul in vain, they shall go into the lower parts of the earth:
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
They shall be delivered into the hands of the sword, they shall be the portions of foxes.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
But the king shall rejoice in God, all they shall be praised that swear by him: because the mouth is stopped of them that speak wicked things.