Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

En Salme af David, da han var i Judas Ørken.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende, vandløst Land

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

(saaledes var det, jeg saa dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

thi din Naade er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, i Nattevagterne tænker paa dig;

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Forgæves staar de mig efter Livet, i Jordens Dyb skal de synke,

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte. Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.