Zsoltárok 63
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
En Psalme af David, der han var i Judas Ørk.
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Gud! du er min Gud, jeg vil søge aarle til dig; min Sjæl tørster efter dig, mit Kød længes efter dig udi et tørt og vansmægtende Land, hvor intet Vand er.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Saaledes saa jeg dig i Helligdommen for at beskue din Magt og din Ære.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Thi din Miskundhed er bedre end Livet; mine Læber skulle prise dig.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Saaledes vil jeg love dig i mine Livsdage; jeg vil opløfte mine Hænder i dit Navn.
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Min Sjæl skal mættes som af det fede og kraftige Maaltid, og min Mund skal love dig med frydefulde Læber.
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, vil jeg tænke paa dig i Nattevagterne.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Thi du har været min Hjælp, og under dine Vingers Skygge vil jeg synge med Fryd.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Min Sjæl hang efter dig, din højre Haand holdt paa mig.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Men de søge efter mit Liv til deres egen Ødelæggelse; de skulle komme i Jordens nederste Dybder.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Man skal give dem Sværdet i Vold, de skulle vorde Ræves Del. Men Kongen skal glædes i Gud; hver den, som sværger ved ham, skal rose sig; thi deres Mund skal stoppes, som tale Løgn.
