Zsoltárok 61

1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! (Szela)

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!