Zsoltárok 61

1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

To the Chief Musician. Upon a Stringed Instrument. David’s. Hear, O God, my loud cry, Attend unto my prayer:

2 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.

From the end of the earth, unto thee do I cry, When my heart fainteth away, Unto a rock that is higher than I, wilt thou lead me.

3 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.

For thou hast been, A Refuge to me, A Tower of Strength, from the face of the foe.

4 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! (Szela)

I would be a guest in thy tent to the ages, I would seek refuge in the concealment of thy wings. (Selah)

5 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

For, thou, O God, hast hearkened to my vows, Thou hast granted a possession, unto them who revere thy Name.

6 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.

Days—unto the days of the king, wilt thou add. His years, as of generation after generation:

7 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.

Let him retain his seat age-abidingly before God, Appoint that, lovingkindness and faithfulness, my watch over him!

8 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

So, will I sing thy Name unto futurity, Paying my vows, day by day.