Zsoltárok 60

1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Al maestro de coro. Por el tono de “El lirio del testimonio”. Miktam de David, para hacerlo aprender. Cuando hizo guerra contra Aram de Naharaim y Aram de Sobá, y Joab, ya de vuelta, batió a Edom en el valle de las Salinas (matándole) doce mil hombres. Oh Dios, nos has desechado, quebrantaste nuestros ejércitos; estabas airado, ¡vuelve a nosotros!

2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

Has sacudido la tierra, la has hendido; sana sus fracturas porque tambalea.

3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Cosas duras le hiciste experimentar a tu pueblo; nos diste de beber vino de vértigo.

4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

Pusiste, empero, una señal a los que te temen de modo que huyeran del arco.

5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Mas ahora; para que sean libertados los que Tu amas, socorre con tu diestra, y escúchanos.

6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Dijo Dios en su santidad: “Triunfaré; repartiré a Siquem, y mediré el valle de Sucot.

7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

Mío es Galaad, y mía la tierra de Manasés; Efraím es el yelmo de mi cabeza; y Judá mi cetro;

8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Moab, la vasija de mi lavatorio; sobre Edom echaré mi calzado, y Filistea será mi súbdito.”

9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

¿Quién me conducirá a la ciudad fortificada? ¿Quién me llevará hasta Edom?

10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

¿No serás Tú, oh Dios, que nos has rechazado y que ya no sales con nuestros ejércitos?

11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

Ven en nuestro auxilio contra el adversario, porque vano es el auxilio de los hombres.

12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Con Dios haremos proezas; Él hollará a nuestros enemigos.