Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Til songmeisteren, etter «Vitnemålslilja»; ein miktam av David til å læra, då han stridde med syrarar frå Mesopotamia og syrarar frå Soba, og Joab kom att og slo tolv tusund edomitar i Saltdalen. Gud, du hev støytt oss burt, du hev rive oss sund, du hev vore vreid, kveik oss upp att!
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Du hev fenge landet til å skjelva og rivna; bøt du bresterne, for det stend ikkje stødt!
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Du hev late ditt folk sjå harde ting, du hev skjenkt oss vin so me tumla.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Men du hev gjeve deim som ottast deg eit merke til å hevja seg for sanning skuld. (Sela)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
At dei du elskar må verta frelste, so hjelp oss no med di høgre hand, og bønhøyr oss!
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Gud hev tala i sin heilagdom: «Eg vil gleda meg, eg vil skifta ut Sikem, og Sukkotdalen vil eg mæla.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Meg høyrer Gilead til, og meg høyrer Manasse til, og Efraim er verja for mitt hovud, Juda er min førarstav.
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab er mitt vaskarfat, på Edom kastar eg skoen min; ropa høgt for meg, du Filistarland!»
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Kven vil føra meg til den faste by? Kven leider meg til Edom?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Hev ikkje du, Gud, støytt oss burt? og du, Gud, gjeng ikkje ut med våre herar?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Gjev oss hjelp imot fienden, for mannehjelp er fåfengd!
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Med Guds hjelp skal me gjera storverk, og han skal treda ned våre fiendar.
