Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Dāvida sirds dziesma. Dziedātāju vadonim, iemācīt pēc: „lilija ir liecība“; Kad viņš kāvās ar Sīriešiem no Mezopotamijas un ar Sīriešiem no Cobas, un Joabs nāca atpakaļ un sakāva no Edomiešiem divpadsmit tūkstošus sāls ielejā. Dievs, Tu mūs esi atmetis, izkaisījis, Tu esi bijis dusmīgs, griezies atkal pie mums.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Tu zemi esi kustinājis un šķēlis, dziedini viņas plīsumus, jo viņa šaubās.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Tu Saviem ļaudīm grūtumu esi licis redzēt, ar reibuma vīnu Tu mūs esi dzirdinājis.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Tiem, kas Tevi bīstas, Tu esi devis karogu, celties patiesības labad. (Sela)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Lai Tavi mīļie taptu atsvabināti, tad palīdzi nu ar Savu labo roku un paklausi mūs!
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Dievs runā Savā svētā vietā, par to es priecājos; es dalīšu Šehemi un mērošu Sukota ieleju.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Gileāds Man pieder, un Manasus Man pieder, un Efraīms ir Manas galvas stiprums, Jūda ir Mans valdības zizlis.
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moabs ir Mans mazgājamais trauks; Savu kāju Es stiepju pār Edomu; tu, Fīlistu zeme, kliedzi par Mani!
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Kas mani vadīs tai stiprā pilsētā? Kas mani pavadīs līdz Edomam?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Vai ne tu, Dievs, kas mūs biji atmetis un neizgāji, ak Dievs, ar mūsu karaspēku?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Dod mums palīgu bēdu laikā, jo cilvēku pestīšana nav nekas.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Ar Dievu darīsim stiprus darbus. Viņš samīdīs mūsu pretiniekus.
