Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
In finem, pro his qui immutabuntur, in tituli inscriptionem ipsi David, in doctrinam, cum succendit Mesopotamiam Syriæ et Sobal, et convertit Joab, et percussit Idumæam in valle Salinarum duodecim millia. [Deus, repulisti nos, et destruxisti nos; iratus es, et misertus es nobis.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Commovisti terram, et conturbasti eam; sana contritiones ejus, quia commota est.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Ostendisti populo tuo dura; potasti nos vino compunctionis.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Dedisti metuentibus te significationem, ut fugiant a facie arcus; ut liberentur dilecti tui.
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Salvum fac dextera tua, et exaudi me.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Deus locutus est in sancto suo: lætabor, et partibor Sichimam; et convallem tabernaculorum metibor.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Meus est Galaad, et meus est Manasses; et Ephraim fortitudo capitis mei. Juda rex meus;
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab olla spei meæ. In Idumæam extendam calceamentum meum: mihi alienigenæ subditi sunt.
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumæam?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
nonne tu, Deus, qui repulisti nos? et non egredieris, Deus, in virtutibus nostris?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Da nobis auxilium de tribulatione, quia vana salus hominis.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
In Deo faciemus virtutem; et ipse ad nihilum deducet tribulantes nos.]
