Zsoltárok 60

1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Per il Capo de’ musici. Su “il giglio della testimonianza”. Inno di Davide da insegnare; quand’egli mosse guerra ai Siri di Mesopotamia e ai Siri di Soba e Joab tornò, e sconfisse 12.000 Idumei nella valle del Sale. O Dio, tu ci hai rigettati, ci hai dispersi, tu ti sei adirato; deh, ci ristabilisci!

2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

Tu hai fatto tremare la terra, tu l’hai schiantata; restaura le sue rotture, perché vacilla.

3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Tu hai fatto vedere al tuo popolo cose dure; tu ci hai dato a bere un vino che stordisce.

4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

Ma tu hai dato a quelli che ti temono una bandiera, perché si levino in favor della verità. (Sela)

5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Perché i tuoi diletti sian liberati, salvaci con la tua destra e rispondici.

6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Iddio ha parlato nella sua santità: Io trionferò, spartirò Sichem e misurerò la valle di Succot.

7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

Mio è Galaad e mio è Manasse, ed Efraim è la forte difesa del mio capo; Giuda è il mio scettro.

8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Moab è il bacino dove mi lavo; sopra Edom getterò il mio sandalo; o Filistia, fammi delle acclamazioni!

9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

Chi mi condurrà nella città forte? Chi mi menerà fino in Edom?

10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Non sarai tu, o Dio, che ci hai rigettati e non esci più, o Dio, coi nostri eserciti?

11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

Dacci aiuto per uscir dalla distretta, poiché vano è il soccorso dell’uomo.

12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Con Dio noi faremo prodezze, ed egli schiaccerà i nostri nemici.