Zsoltárok 60

1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Dem Sangmeister. Auf Schuschan Eduth. Ein Goldlied Davids zum Lehren. Als er mit Aram der zwei Flüsse und mit Aram von Zobah kämpfte, und Joab zurückkehrte und im Salztal zwölftausend Edomiter schlug. Gott, Du hast uns verworfen, einen Durchbruch wider uns gemacht, Du zürntest, kehre zurück zu uns.

2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

Du hast die Erde erbeben lassen, sie zerrüttet, heile ihre Brüche; denn sie wankt.

3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Du hast gezeigt Hartes Deinem Volk, hast uns getränkt mit Wein des Taumels.

4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

Du hattest denen, die Dich fürchten, ein Panier gegeben, um ein Panier zu erheben wegen der Wahrheit, (Selah)

5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Auf daß Deine Lieben herausgezogen werden, rette mit Deiner Rechten und antworte uns.

6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Gott hat geredet in Seiner Heiligkeit: Ich werde jauchzen; Ich will Sichem verteilen, und den Talgrund Sukkoth ausmessen.

7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

Mein ist Gilead, und Mein Menascheh, und Ephraim ist Meines Hauptes Stärke, Mein Gesetzgeber Jehudah.

8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Moab, der Topf Meines Waschens; über Edom werfe Ich Meine Schuhe; über Philistäa juble Ich.

9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

Wer wird mich geleiten zur befestigten Stadt? Wer mich bis Edom führen?

10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Nicht Du, o Gott, Der Du uns verworfen, und nicht auszogst, o Gott, in unseren Heerscharen?

11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

Gib Du uns Beistand von dem Dränger; ist eitel doch des Menschen Heil.

12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Mit Gott tun wir Tapferes; und Er zertritt unsere Dränger.