Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Dem Vorsänger. Auf Schuschan Edut. Eine Denkschrift von David; zum Lehren. Als er gestritten hatte mit den Syrern von Mesopotamien und mit den Syrern von Zoba, und Joab zurückkehrte und die Edomiter im Salztal schlug, zwölftausend Mann. O Gott, der du uns verstoßen und in deinem Zorn zerrissen hast, stelle uns wieder her!
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Der du die Erde erschüttert und zerspalten hast, heile ihre Brüche; denn sie wankt.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Du hast dein Volk Schweres sehen lassen, du tränktest uns mit Taumelwein.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Du hast denen, die dich fürchten, ein Panier gegeben, daß sie sich erheben angesichts [deiner] Treue. (Pause)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Auf daß deine Geliebten errettet werden, laß siegen deine Rechte und erhöre uns!
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Gott hat gesprochen in seinem Heiligtum: «Ich will frohlocken! Ich will Sichem teilen und das Tal Suchot vermessen;
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Gilead ist mein, und Manasse ist mein, Ephraim ist meines Hauptes Wehr, Juda mein Herrscherstab;
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab ist mein Waschbecken, über Edom werfe ich meinen Schuh, jauchze mir zu, Philisterland!»
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Wer führt mich in eine feste Stadt, wer geleitet mich nach Edom?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Wirst du es nicht tun, o Gott, der du uns verstoßen hast? Oder solltest du, o Gott, nicht ausziehen mit unserm Heer?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Schaffe uns Hilfe in der Not, denn eitel ist Menschenhilfe!
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Mit Gott wollen wir Taten tun; er wird unsre Feinde untertreten.
