Zsoltárok 60

1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Dem Vorsänger; nach Schuschan-Eduth. Ein Gedicht von David, zum Lehren, als er stritt mit den Syrern von Mesopotamien und mit den Syrern von Zoba, und Joab zurückkehrte und die Edomiter im Salztale schlug, zwölftausend Mann. Gott, du hast uns verworfen, hast uns zerstreut, bist zornig gewesen; führe uns wieder zurück!

2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

Du hast das Land erschüttert, hast es zerrissen; heile seine Risse, denn es wankt!

3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Du hast dein Volk Hartes sehen lassen, mit Taumelwein hast du uns getränkt.

4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

Denen, die dich fürchten, hast du ein Panier gegeben, daß es sich erhebe um der Wahrheit willen. (Sela)

5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Damit befreit werden deine Geliebten, rette durch deine Rechte und erhöre uns!

6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Gott hat geredet in seiner Heiligkeit: Frohlocken will ich, will Sichem verteilen und das Tal Sukkoth ausmessen.

7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

Mein ist Gilead, und mein Manasse, und Ephraim ist die Wehr meines Hauptes, Juda mein Herrscherstab.

8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Moab ist mein Waschbecken, auf Edom will ich meine Sandale werfen; Philistäa, jauchze mir zu!

9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

Wer wird mich führen in die feste Stadt, wer wird mich leiten bis nach Edom?

10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Nicht du, Gott, der du uns verworfen hast, und nicht auszogest, o Gott, mit unseren Heeren?

11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

Schaffe uns Hilfe aus der Bedrängnis! Menschenrettung ist ja eitel.

12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Mit Gott werden wir mächtige Taten tun; und er, er wird unsere Bedränger zertreten.